A magyar Szent Korona diadalmenete Bécstől Budáig 1790

II. József a Magyar Királyság szuverenitását, rendi alkotmányát, törvényeit és jogszokásait sértő politikájának szerves részét képezte 1784-ben a Szent Korona és a magyar koronázási jelvények Bécsbe vitele és elhelyezése Császári Királyi Udvari Kincstárban (K.K Schatzkammer), majd ott a Habsburg Monarchia más koronáival és klenodiumaival együtt történt történt kiállítása, mintegy múzeumi tárgyakká degradálása. Ez mélyen beleivódott a korabeli és a későbbi nemzedékek emlékezetkultúrájába. Ugyanez igaz a királyságban - többek között a "kalapos király" uralkodása miatt - kialakult súlyos politikai válság szülte kényszerhelyzet következtében 1790 elején foganatosított intézkedésekre (köztük a koronának az ország központjába, Budára szállítására), melynek már egykoron is a magyar politikai és társadalmi élet meghatározó mozzanataivá váltak.

II. József

II. József fordulata 1790 elején

A rendi sérelmek orvoslása

A Szent Korona és a felségjelvények Bécsbe vitele az első volt azon rendelkezések sorában, amelyek a magyar rendek heves kritikáját váltották ki. Az 1780-as évek második felében a rendi alkotmányt és a törvényeket sértő vagy figyelmen kívül hagyó intézkedéseket követően a rendek ellenállása - különösen 1788-tól - már nyílt elégedetlenségbe torkollott. Mindezt fokozta a Habsburg-ellenes németalföldi felkelés, az 1787-1789. évi törökellenes háború kudarcsorozata, az évről évre rossz termés következtében fellépő élelmiszerhiány. Az uralkodó eleinte indulatosan elutasította a rendeknek a vármegyei közgyűléseken megfogalmazott, uralkodását kritizáló felterjesztéseket.

1789. december elejétől azonban a magyarországi elégedetlenség lecsillapítása végett már engedékenyebb hangot ütött meg. A vármegyei sérelmekre és panaszokra december 18-án kiadott leiratában a "békesség" helyreállítása érdekében megígérte, hogy országgyűlést fog összehívni. Mindazonáltal a vármegyék nem szűnő tiltakozását, továbbá mind személyével, mind kormányzatával szembeni igen "illetlen viselkedését" határozottan elítélte, és gróf Pállfy Károly kancellárt arra szólította fel, hogy találja meg azokat az eszközöket, amelyekkel rábírhatja a vármegyéket a királyi rendelkezések következetes betartására és végrehajtására.

Gróf Pállfy Károly ((1735-1816)

és a Pállfy család címere

Egyúttal utasította a kancellárt, hogy a magyarországi helyzetről a kormányszék tartson értekezletet. Az ezen hozott határozatban a tanácskozás résztvevői a súlyos magyarországi belpolitikai válság "megoldása végett" kérték a magyar királyt a "törvénytelennek tekintett rendeletek" hatályon kívül helyezésére és a rendi sérelmek orvoslására. Ezek sorában az első helyen a Szent Korona és a klenodiumok visszaküldését javasolták Magyarországra. (Klenodium = kincs, ereklye, itt értsd koronázási ékszerek)

II. József a hozzá intézett felterjesztésre reagálva ismételten ígéretet tett arra, hogy 1791-ben országgyűlést hirdet és azt is szükségesnek látta, hogy az ország koronáját és a klenodiumokat Magyarországra küldje. Ezt követően, 1790 január 28-án bocsátotta ki nevezetes pátensét, amelyben - három kivételével- a magyarországi uralkodásának kezdete óta kiadott összes rendeletét visszavonta és újra megerősítette, hogy országgyűlést fog hirdetni és a Szent Koronát Budára viteti.

A rendeletben - a király korábbi kijelentésével ellentétben - nem történt említés arról, hogy konkrétan mikor kerüljön sor a koronázási jelvények Budára szállítására. Mivel a kancellár a január 28-i pátensre nem válaszolt azonnal, II. József három nappal később sürgette Pállfyt, mint írta, szerfelett fontos lenne, hogy a Magyar Királyság karaihoz és rendjeihez intézett királyi rendeletet a kormányszék a lehető legrövidebb időn belül "méltósággal és tisztelettel" az ország törvényhatóságai számára is megfogalmazza.

A király ekkor konkrétan kitért a Szent Korona és a klenódiumok Budára szállításának ügyére. Parancsot adott arra, hogy a koronázási jelvényeket abba a budai kápolnába vigyék, ahol a Szent Jobb-ot őrzik, a Szent Jobb-ot pedig vigyék át a budai nagy jezsuita templomba. Az említett kápolnát ezután el kellet falazni úgy, hogy annak csak a bejárata maradjon meg. A koronaládát befogadó terembe pedig, amelyet egy nagy vasajtóval le kell majd zárni, a templomon keresztül lehessen bejutni. A koronázási ékszerek hazaszállításának végső határidejeként az uralkodó 1790. március 1-jét jelölte meg.

Buda és Pest 1790 táján

A király, miután jóváhagyta a Szent Koronának és klenódiumoknak "ősi és törvényben rögzített székhelyére, Magyarország kebelébe" szállításáról szóló határozatát, külön utasítást adott a két koronaőrnek, Keglevich Józsefnek és Nádasdy Mihálynak. Ebben előírta, hogy egy később kijelölendő napon és meghatározandó módon négy magyar királyisi testőr és őrmesteri rangban lévő kapitányuk kíséretében szállítsák a Szent Koronát és klenódiumokat Budára, ahol azokat a királyi várban az ország zászlósurai a királyi helytartósági biztosoknak és a Helytartótanács tagjainak jelenlétében ünnepélyesen vegyék majd át.