Az ulmi Schsachtel

Az ulmiak a hajóikat Zilennek hívták. A szállítandó áruk típusától függően építették, például hadianyag szállítás, mezőgazdasági áruk, vagy személyszállítás. A Zillennek kunyhószerű felépítménye volt. Az egyik ulmi hajóparancsnok emlékezetéből kitűnik: "Az ulmi hajók, bár csak a folyón lefelé tudtak közlekedni, jó felépítésűek voltak és kitűnő hírnevet szereztek a dunai matrózok körében. az ulmi hajósok soha nem illették hajóikat a Schachtel (doboz) névvel, ez a név csak később, mint gúnynév ragadt rájuk. Csak egyszerűen bécsi Zille-nek (wiener Zill) nevezték. Ausztriában Ulmer,vagy Schwabenplatte-nak, (sváb tál) hívták, mert a lapos feneke miatt, jól lehetett vele manőverezni a változó magasságú kavics fenék fölött."

Eggy 1882-ből származó ulmi gyorspostai beszámoló szerint az Ulmer Schachtel név 1830-ból származik, amikor Württemberg állam parlamentjében Stuttgartban, Ulm város tanácsosa támogatást kért az ulmi hajósok számára. A kérelmet a stuttgarti képviselők elutasították, azzal indokolva, hogy az ulmi hajók csak "dobozok", és hogy az állam parlamentjének nincs pénze dobozokra.

Manapság már senkit sem zavar ez a gúnynév, ám néhány évtizeddel ezelőtt az ulmi hajózók és leszármazottaik Schachtel nevet súlyos sértésnek érezték. Mindazonáltal ezek a dobozok ideálisan fel voltak szerelve a Dunán való navigációhoz, és tökéletesen megfeleltek a Duna sajátosságainak. Az ulmi hajózók, akiket még a 16. század végéig tutajosoknak hívtak, megbízható hajóparancsnokként kitűnő hírnevet szerezték még a messzi Magyarországon is. Képesített mesterek voltak, külön vezetési engedélyel, és csak a tapasztaltak vezethettek át Schachtelokat a Passau vagy Grein közelében található nehéz átjárókon Regensburgon túl. Az Ulmi Tanács különös figyelmet fordított a biztonságra, és minden gondatlanságot szigorúan megbüntetett várfogsággal, a hajósok listájáról való törléssel, vagy kevésbé súlyos esetekben, a Dunán fekvő Gögglinger Ried kapuján való kötelező áthaladás előírásával Ulm felé.

1669-ben Regensburgban és 1670-ben Ulmben vezették be rendszeres, heti személyszállító hajó forgalmat. A hajók egy rögzített menetrend szerint hajóztak egész évben, a jég sodródását követő első héttől a Catharine napig, november 25-ig. Mivel ezek a hajók rendszeresen hajóztak, tehát ordinari, Ordinari hajóknak hívták őket. A hajókat kb. 40 utas számára tervezték, de a hajón gyakran több ember volt. A kissé nagyobb kivándorlókat szállító hajók, amelyek Bécsig úsztak, akár 150 főt is befogadtak. 1712-től kezdve hetente legalább egy hajó indult Ulmból Bécsbe. Ezzel kezdődött el a nagy kivándorlási hullám is a Duna mentén Magyarország felé, amelyet nem rég szabadítottak fel a 150 évig tartó török uralom alól.